A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./
2006. június 3.
Kövesdi Kiss Ferenc mindent összegyűjtött a mezőségi falvak történetéről. Többen mondták, ezt a munkát meg kell jelentetni. A könyvet hasznosnak, hiánypótlónak, tekintették, de az óriási munkára nem vállalkoztak. Másokat az tartott vissza, hogy Kiss Ferenc a mű minden sorához, minden szavához ragaszkodott. Talán ezen a konokságán is múlott, hogy a rendszerváltást követően, amikor mindent kiadtak, a Mezőség krónikája Erdélyben nem jelent meg. A Deus ex machina Papp Vilmos kőbányai lelkész, egyetemi tanár, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnökének személyében érkezett, aki tisztelője és hűséges társa lett Kiss Ferencnek a mezőségi utakon, rendezvényeken. 1995-ben Még szólnak a harangok címmel a szövetség kiadta a monográfia rövidített változatát, 2006-ban pedig a Kráter Műhely Egyesület az egész könyvet: Riadóra szól a harang. A kiadó terve szerint eljut valamennyi településre, amelyről szó esik benne. Papp Vilmos és szövetségesei az egyedülálló és minden elismerést megérdemlő vállalkozás során óriási munkát végeztek. Ezt különlegesen szép könyvet Kiss Ferenc nem láthatja már. A kérdésre, hogy mikor kezdett érdeklődni a Mezőség iránt, a 90. születésnapjára készült beszélgetésben vallotta, hogy már 1933 tavaszán felébredt benne a kíváncsiság. Aktív felelősséggel 1940 után kezdte járni a Mezőséget. 1944 májusáig minden vasárnap látogatta a falvakat. Az 1960-as évek végén ment el ismét tájékozódni. Útjai során 147 település adatait jegyezte fel, s közben mindenütt legalább háromszor megfordult. A régi dalárdistákat, tanítókat, lelkészeket kereste és közben számba vette a falvak történetét. Az eredmény a monográfia, a Riadóra szól a harang, amely 1891-től mutatja be a Mezőség településeinek helyzetét, s köztük száznál több haldokló eklézsia sorsát. A vállalt feladatot sohasem fejezte be. 90-es éveihez közeledve a marosvásárhelyi Vártemplom örökös presbitere, a mezőségi szórványok őre szinte megszállottsággal hitt abban, hogy meg lehet menteni az omlófélben levő göci református templomot. Neki lett igaza. A mezőpanitiak felújították a templomot. Kiss Ferenc a mezőméhesi a frátai találkozókat a közösségépítés érdekében szervezte meg. Azt vallotta, hogy a Mezőség népünk szíve, s ha az megszűnik dobogni, akkor a tömbmagyarság egészsége is romlani kezd. /Bodolai Gyöngyi: Kövesdi Kiss Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./
2006. november 3.
Rendhagyó találkozóvá nőtte ki magát az elmúlt tíz év alatt a szamosújvári népzene- és néptáncfesztivál, amelyen a mezőségi falvak magyar, román és roma hagyományőrzői gyűlnek össze minden ősszel a régió központjában, hogy bemutassák a településükön élő népzenei örökséget. „A jubileumi találkozóra a korábbi években részt vevő »törzsgárdán« kívül új csoportok is bejelentkeztek: idén először lépnek fel a szamosújvári fesztiválon mócsiak és frátaiak” – mondta el Balázs-Bécsi Attila szervező. A néptáncfesztivál Szamosújváron a Téka Házban tartandó Széki bállal kezdődik november 3-án. /Márton Éva: Jubilál a szamosújvári népzene- és néptánctalálkozó. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./
2007. szeptember 19.
Szeptember 16-án a Fráta melletti Berkenyesen a maroknyi református közösség felavatta templomát. A település templomát már az 1332-es évben említették iratok, Ezt később lebontották, a szomszédos Frátára jártak a hívek istentiszteletre. Az egyházközség imaháza végül 1939–1946 között épült fel, amelyet az akkori püspök, Vásárhelyi János avatott fel. Azóta kiderült, az épület olyan rossz állapotban van, hogy megjavítani g nem lehet. Akkor határozták el, hogy új templomot építenek Mindenki (mind a negyvenhárom lélek) támogatta a kezdeményezést. A hollandiai testvérgyülekezettől segítség érkezett az építéshez. Az avatáskor az ünnepi hálaadó istentiszteleten dr. Pap Géza püspök hirdetett igét. /Somogyi Botond: Maroknyian egy templomért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 19./
